A Pannon Pumi lassan már négy éves lesz, mindig lelkes kinti kutya volt. Este megkapta a vacsoráját, bevonult a házába, aludt egyet, aztán éjszaka elkezdte az őrjáratot, tartotta a kapcsolatot a kollégákkal. A harmadik szomszédban lakik egy ó-német juhász, azzal nagyon jó a kapcsolat; időnként a Pannon Pumi átcsábítja hozzánk, olyankor aztán szétcsapják a keretet, nagyon jól szórakoznak. Éjszaka meg informatikailag működnek együtt.

Valószínűleg rejtjelezett ugatásaik vannak, egyezményesek és elrettentőek...

A kutya tulajdonsága az, hogy szeret az ember közelében lenni. (Mindenféle elméleteket lehet olvasni a falkavezérségről meg ilyesmiről, szerintem az igazság az, hogy mint társas lény, egyedül piszkosul unatkozik.) Ez nagyjából annyit jelent, hogy egyszerűen láb alatt van, nem lehet pl. egy pumi kölyök mellett végigmenni a kerten vagy udvaron úgy, hogy el ne kapja a bokánkat vagy el ne kezdje rágni a cipőnket - az én kutyám menet közben is képes a cipőmet rágni - vagy, ha ketten vagyunk az udvaron, nincs ám szétkószálás, mert összeterel bennünket.


tovább...

Amint azt korábban írtam, vettem egy kutyát. Udvari kutya, nagyon aranyos, eljárunk lovat etetni, meg minden, de zavar, hogy nem tud mindenféle trükköket, például leül, megáll, hozzámjön, ha mondom.


tovább...

Vettem egy kutyát, mert az unokám kinyaggatta belőlem.
Volt már egyszer kutyám, akkor a lányom nyaggatta ki belőlem. ( A "Volt már egyszer kutyám" kifejezés pontatlan, inkább az a pontos meghatározás, hogy egy lakásban laktam egy ideig egy kutyával.)
Az ilyesmi mindig úgy indul, hogy "jajj de aranyos kis kutya, majd én sétáltatom, takarítok utána stb.", na ezt nem kell bevenni.

Az ember csak akkor vegyen kutyát, ha tisztában van vele, hogy utána sportosabb lesz az élet.