Hol töltsük a Szilvesztert?

Noná, hogy a sípályán. Jó, ha már előtte vagy egy héttel felmegyünk valami jobb szálláshelyre a sípálya közelébe, legjobb, ha a szálláshely a sípályán van.
Az ilyen pályákon egy hét alatt mindig kialakul valami jó társaság. (Fontos persze, hogy legyen hó. Hazánkban ez kétesélyes, de érdemes megpróbálni.)

Karácsony után érkezünk, az ünnepléstől általában holtfáradtan, ez elsősorban a nejekre vonatkozik, mert szegényeknek a Karácsony egy vesszőfutás. (Nem akarom részletezni, de gondoljunk csak a többszintű bevásárlásokra, a szervező munkára, a konyhában elvégzendő feladatokra, szóval tök bonyolult és nagyon fárasztó egy Karácsonyon úgy átesni, hogy senki se sértődjön meg, a szűkebb és a tágabb családban mindenki elégedett legyen.)
A család férfi tagja(i) azt teheti(k), hogy a sífelszerelést leellenőrzi(k), pótolják a pótolandókat lehetőleg úgy, hogy ne legyenek láb alatt.

Szóval koppanunk a hegyen, anyut békén hagyjuk, mi meg elmegyünk síelni.
Az elején vigyázunk, mert nyilvánvaló, hogy a kondíciónk nem felel meg a kívánalmaknak, meg egyébként is ismerkedünk a pályával.
Hiába ismerjük a pályát, az úgyis megváltozott. Alattomos kis változásokról van szó, a hegy sohasem egyforma, úgy, mint ahogyan egy folyó sem, mindig változik.
(Ez egyébként mindennel így van. Ma voltam a Balatonnál, olyat láttam, amilyet még soha: olyan volt, mintha nem lett volna benne víz, vagy ivóvíz lenne benne. A máskor zavaros víz kristálytiszta és átlátszó volt.)
A harmadik nappal kell a legjobban vigyázni, mert a legtöbb baleset a síelés harmadik napján következik be.
Valószínűleg azt hisszük, hogy már ismerjük a pályát, kondíciónk is megfelelő, belejöttünk a sízésbe, stb. de lehet, hogy valamit vagy valamiket rosszul ítélünk meg és akkor kész a baj.

Ha szerencsénk van, jó az idő, jó a társaság, jó a szilveszteri buli is. Természetesen Szilveszter napján még síelünk, utána jön a buli.

A hegyen a Szilveszter általában Karácsonytól a Szilveszter utáni első hét végéig tart.
Elsején nem síelünk, mert részint sok helyen a lift zárva tart, részint pedig óvatosságból.
Egyébként sem lenne rá időnk, hiszen délben felkelünk, megebédelünk, sötétedésig már csak vagy két óra marad.
Ilyenkor, ha tehetjük, ússzunk egyet, majd vacsora után egy kis levezető ivászat a haverokkal, majd másodikán indulhat a sízés.

Vagy huszonöt éve volt, hogy egy ilyen Szilveszter után egy barátommal ketten átmentünk síelni a Kékesre, egyszer lejöttünk, és Mátraházán a buszmegálló melletti büfében vettünk egy-egy üveg sört, álldogáltunk a hidegben és kortyoltuk a Kőbányai Világost, vártuk a buszt amelyik ismét felvisz a pálya tetejére.
Egyszer csak azt mondja a barátom: "Figyelj csak! Érzem, hogy csakúgy árad szét bennem az Élet". És tapogatta a karját, a vállát lábát, ahol szerinte árad szét benne az Élet.

Így, hogy mondta, én is kezdtem érezni.

Nincs még vége, olvasson tovább arról, hogy hová menjünk síelni.